Pixelache '08

Nagy út volt, hosszú és fáradtságos, munkával és szórakozással teli. Íme egy egyveleg a kiállításon résztvett kutatóink beszámolóiból, mely bepillantást nyújt finnországi tartózkodásuk mindennapjaiba.

Helsinki kedves város, nagyon megszerettük. Lehet, hogy csak a pozitív előítéleteink miatt, de eddig is szerettük Finnországot, most még inkább.

A KIBU bemutatkozása nagyon jól sikerült a Pixealche-en, mind az installációk, mind a beszélgetések, mind a KIBU-s és Samu Bence által tartott szeminárium is arról győzött meg mindenkit, hogy a Kitchen Budapest egy félelmetesen jó hely, profi kutatókkal és őrült ötletekkel. Azért is sikerült karakteresre a bemutatkozásunk, mert sokan voltunk, és ez egy nagyon jó dolgot kommunikált: hogy a csapatmunka a legfontosabb a KIBU-ban.

A Kiasma, ahol maga a fesztivál is helyet kapott, egy kortárs múzeum. Kiállítások, színház és más egyéb kulturális tevékenységek által tapasztalhatod itt meg, mi fán terem a kortárs művészet.

De mi mégsem ezért mentünk. Hanem bemutatni saját magunkat és megismerni másokat, inspirációt szerezni, új ötleteket kitalálni, még őrültebb dolgokat a fejünkbe venni, hazahozni és itt megvalósítani.

Néhány művész és/vagy alkotás, akik nagy hatással voltak ránk Helsinkiben:

Néhányan legérdekesebbnek ezeket a furcsa buborékokat találtuk:

Tömény kénsavban xenon gázt nyeletnek el, ezt beleöntik egy gömb akváriumba, aminek az oldalára ultrahang-sugárzókat raknak. Ezeket gerjesztik egy hanggenerátorral 20-60kHz tartományban, amelynek hatására a folyadékban mikrobuborékok robbannak szét, ezzel meglehetősen nagy energia szabadul fel, ami fény formájában távozik.
Magyarul: láthatóvá tették a hangot.

Teljesen más, zenei performansz, ami nem különlegességével, hanem talán a „bájával” fogott meg minket:

TokTek, a holland zenész játékokból kicsalt, majd digitálisan feldolgozott hangkollázsai, töredezett break-jei elgyönyörködtettek. Az improvizált zene koncepcióját eddig számunkra leghitelesebben az ő előadása ragadta meg: koncertje közepén zene leállt, asztal alól elővette a lemezt, és azt mondta "Ma jártam egy finn lemezboltban, ezt vettem. Fogalmam sincs, mi van rajta, versek azt hiszem!" Majd lemezjátszóra helyezte a lemezt, és a helyszínen át- és újraértelmezte az egész zenélést, a hangzást magát. Közvetlen, őszinte figura, el is hívtuk a Kibu-ba, reméljük minél hamarabb tiszteletét teszi nálunk.

A többi Pixelache-es munka közül a következő, amit szerintünk meg kell említeni, az a „Hehe - making of nuage vert”, ami az egyik legizgalmasabb volt.

A sok munka és gondolkodás közepette jól esett egy kis szórakozás is, ami a projekteket illeti: nagyon tetszett nekünk a ’Boxwarriors’ is:

megjelent először csak egy ember doboz jelmezben, aztán kiderült, hogy ők sokan vannak és a végén már mi szerettünk volna beöltözni és csépelni a többi dobozt a hardcore death rock-ra.

Zach-et Nagy Brittaniából feltétlenül meg kell említsük: az angol úriember a “Traveling Without Moving” szemináriumon belül a Carbon Hero -ról beszélt. Először ő látogatta meg Fénylugas nevű projektünket, beszélgettünk róla, adott pár ötletet. Másnap végighallgattunk az előadását, majd prezentációja végén a következő kép fogadott minket (ezzel is bizonyítva a KIBU erejét):

Megint megtanultuk, hogy ha sokat és jól dolgozunk, akkor nem vagyunk kelet-európai lemaradásra determinálva. El kell végre hinnünk, hogy csak rajtunk múlik, képesek vagyunk-e becsatlakozni a nemzetközi diskurzusba. Munkáink relevanciája, kidolgozottsága, minősége és talán munkamódszerünk szerencsére nem egyedülálló, de élvonalbeli.
Köszönjünk Pixelache.